HALLOWEEN az 1900-as évek elején rémisztő időszak volt, amikor a rosszalkodó gyerekeket letartóztatták, mert lisztbombákat dobáltak a járókelőknek, és söröshordókat cipeltek a templomokba.
Egy évszázaddal ezelőtt a fiatal csínytevőket az újságok beszámolói szerint vakmerő “csirkefogóknak” nevezték, akik a rendőrséget, a mentőket, sőt még a bontócsapatokat is rettegésben tartották, miközben a környékeket terrorizálták.
A csínytevés népszerűvé válása előtti évtizedekben a csínytevések és csínytevések voltak a napirenden, mivel az 1900-as évek elején a gyerekek jobban ünnepelték a halloweent, mint a felnőttek.
1906-ban például “szinte a sötétség beálltától kezdve a fiatalok jól érezték magukat, minden elképzelhető jelmezben és sminkben felvonultak az utcákon, és kürtökkel és más zajkeltő eszközökkel tették rémségessé az éjszakát” – számolt be a virginiai Daily Press.
Egy kisfiú kivívta a városlakók haragját, mert “csengőket rángatott, hamuhordókat dobált, gyalogosokat bolygatott, és a közösség rémévé és kellemetlenségévé tette magát” – írta a The Times 1900-ban.
A gyerekek bohóckodásai – amelyeket a Mental Floss közölt – érdekes olvasmányok, hiszen egy nebraskai újság 1901-ben megjegyezte, hogy “Néhány halloweenkedvelő egy-egy tehenet kötött a gimnázium bejárati ajtókilincséhez, és egy bogárhintót állított az épület tetejére.”
1916-ban az iowai Ottumwa Semi-Weekly Courier arról számolt be, hogy egy csapat lány “lepedőbe és párnahuzatba öltözött…. bejárta az egész várost, és beszappanozta az ablakokat és a gépkocsikat.
“Elmentünk egy házba, ahol Halloweenkor buli volt… és mindenféle zajt csaptunk. Egy nő kijött, és mi elbújtunk a ház körül. Amikor visszajött, az összes ablakát beszappanoztuk. Mindannyian jól éreztük magunkat.”
De néhány gyerek számára fordult a kocka: a Kentucky állambeli The Bourbon News beszámolója szerint egy harrodsburgi férfi, “aki előre látta, hogy a kapuit eltávolítják, melaszt kent rájuk, és több kedves fiatalembernek tönkrement a ruhája.”
1904-ben vizsgálat indult, amikor egy evangélikus templomot “Halloween napján megszentségtelenítettek”, amikor “gonosztevők egy söröshordót helyeztek az oltárra”.
Egy még ijesztőbb csíny, egy “formás szabóbábut, amelyet tréfamesterek vittek el egy szabóságról”, és arra használtak, hogy egy holttestet utánozzanak Oklahomában.
A Morning Tulsa Daily World 1920-ban arról számolt be, hogy a próbababa annyira élethű volt, hogy “a rendőrséget, egy mentőt és egy bontócsapatot siettek kihívni, amikor egy rémült autóstársulat a pajtába érve egy nő ‘holttestét’ találta a kocsijuk teherautói alá szorulva.”
“A rendőrség és a bontócsapat felemelte az autót és kihúzta a ‘testet’. Egy formás szabóbábu volt.”
Csak az 1940-es és 1950-es években vált általánossá a csínytevés.
Az amerikai szerző, Lesley Bannatyne, aki öt könyvet írt a halloweenről, azt mondta, hogy “a halloween pusztító eleme ellenszenves volt a viktoriánusoknak”.
A Halloween-ünnepségek az 1900-as évek elején ugrásszerű fejlődésen mentek keresztül az 1800-as évek végétől, amikor “a gyermekmagazinok szép képeket nyomtattak tündérekről és boszorkányokról, a női folyóiratok pedig azzal kezdtek foglalkozni, hogyan tartanak egy Halloween-partit” – magyarázza Bannatyne.
Míg a gyerekek szabadon szaladgálhattak és veszélyt jelenthettek az utcán, más volt a helyzet a háziasszonyok számára, akik a századfordulóra jack-o’-lanternákat hagytak a küszöbön.
“Mivel a viktoriánus hölgyektől elvárták, hogy ügyesen bánjanak a kézművességgel, a legtöbb Halloween-parti meghívót kézzel készítették Halloween-szimbólumok formájában és rímes verssel” – tette hozzá Bannatyne.
Ebben az időben a halloweeni partikat “gyakran használták párkeresésre”, ahol bőven volt lehetőség a romantika kibontakozására.
A szerző szerint: “A Halloween-ünnepségek a viktoriánus korban úgy tűnik, hogy egy rész romantikus inspirációból, egy rész rekonstruált történelemből és egy rész viktoriánus marketingből állnak.”
“A Halloween-történetek szinte operetté váltak a szenvedély tekintetében, és kevésbé foglalkoztak a tényleges szellemekkel.”
Amikor a partik szervezéséről volt szó, Bannatyne szerint: “A rendkívül drámai belépő elengedhetetlen volt.”
“A partit adó háza teljesen sötét volt, csak lámpásokkal, kandallókkal vagy ónból készült hosszú kígyókkal volt megvilágítva, amelyeket egy lámpa fölé erősítettek, és amelyek hőjétől a kígyó vonaglott.
“Sötét köpenyes alakok vezették a vendégeket a pincébe, a konyhába vagy más sötét helyiségbe… egyes háziasszonyok fűrészporral töltött régi könyöklő kesztyűvel köszöntötték a vendégeket.”
Mások viszont olyan dekorációkat használtak, mint a magas, lógó szellemek vagy fonalból készült monstre pókhálók.”
Néhány háziasszony skót pogácsát szolgált fel, és a parti vendégeinek olyanokat is kínáltak, mint az almával, szőlővel és körtével töltött féltök, vagy a kivájt répában lévő csirkesaláta.”
A viktoriánus szalonokban veszélyes partijáték volt, hogy az emberek “teljes ruhavonattal és szűk, felhúzott nadrággal” átugrottak egy gyertyaláng felett.
A tűz körül mesemondó versenyt rendeztek, ahol a vendégek fogtak egy-egy “gallyat és meggyújtották, miközben rögtönzött kísértettörténetet meséltek.
“Az 1900-as évek elején megjelentek a népszerű tematikus partik, amelyek középpontjában a fekete macskák vagy egy kísértetház állt, például a pincék barlanggá alakítása.”
A Halloween-jelmezek “még 1900-ban is újdonságnak számítottak a felnőtt partikon; a 20. század első évtizedeiben váltak népszerűvé” – tette hozzá.
Az 1900-as évek elején, amikor új hagyományok jelentek meg, mint például a városi halloweeni felvonulások, az amerikai sajtó “halloween-problémaként” bélyegezte meg az alkalmat.
A lapok arról számoltak be, hogy a gyerekek tűzjelzőket indítottak be, téglákat dobáltak be a kirakatokon és trágárságokat festettek: “Pénzért vagy édességért könyörögtek, és vandalizmussal fenyegetőztek, ha nem kapták meg.”
A megrögzött felnőttek azonban visszavágtak: a 20. század eleji újságok történeteket közöltek arról, hogy Amerikában a háztulajdonosok “sörétes lövéseket adtak le a mindössze 11 vagy 12 éves csínytevőkre”.