A Moorthy-ék, a régiségkereskedelem sziklaszilárdjai, most elindították a Pooranawalla-t – a vintage bútorok online kereskedelmét, amely olyan ikonikus terveket tartalmaz, mint Le Corbusier és Pierre Jeanneret. A házaspár arról beszél, hogy a régi bútorok gyűjtése, restaurálása és – ami a legfontosabb – megbecsülése olyan művészet, amelyet meg kell őrizni.
Pooranawalla, Mumbai: régóta tartó specializáció
Mumbai Tardeo negyedében, egy csendes sikátorban rejtőzik Moorthy műhelye, amely éppoly szerény, mint amilyen jó hírű. Moorthy és felesége, Jacinta vezeti, akik több mint négy évtizede Mumbai egyik legelismertebb régiségkereskedője. Az üzletbe belépni annyi, mint magunk mögött hagyni a nyüzsgő metropoliszt egy olyan világért, amelyben a bútoroktól a kis műtárgyakig szeretett régiségek emelkednek ki egy olyan labirintusban, amely mintha a világtörténelmet átívelné.
Pooranawalla, Mumbai: Objet d’art
Moorthyék az ország kevés elkötelezett antik bútorrestaurátorának egyikeként tűntek ki. A házaspár nemrég indította el a Pooranawalla nevű platformot, amely mindenféle vintage és antik darabok kiskereskedelmével foglalkozik. A műhely túlsó végében lévő helyiséget két külön bemutatóteremmé alakították át, ahol a stílusok és korszakok sokaságát mutatják be gazdag, meghitt elrendezésben. Le Corbusier nádszékek ülnek egy ébenfa zongora formájú teakfa asztal előtt; egy francia utazóláda áll egy gyarmati korabeli mahagóni ültető mellett. Minden egyes darab a történelem egy-egy pillanata, amelyet tiszteletben tartanak és kellőképpen megőriznek.
Pooranawalla, Mumbai: Korai kezdetek
A restaurálás olyan művészet, amelyet Moorthy elsősorban tapasztalat útján tanult meg. Fiatalabb korában otthonában figyelte az asztalosokat munka közben, és ahogy telt az idő, ezeket az elveket tudta alkalmazni a régiségek restaurálására. Az indiai bútorokról írt kevés könyv közül Amin Jaffer Furniture from British India and Cylon című művét nevezi a legfontosabb útmutatónak. “De a többi mind tapasztalatból van.”
Pooranawalla, Mumbai: A gondolkodás iskolái
Ha restaurálásról van szó, három iskola létezik. Az egyik abban hisz, hogy a darabot vissza kell hozni a régi fényébe, hogy úgy nézzen ki, mintha vadonatúj lenne. Aztán vannak azok, akiket Moorthy “keményvonalas gyűjtőknek” nevez – azok, akik valóban élveznek minden egyes foltot és repedést, és azt állítják, hogy az hozzáad a történethez, a darab korához. A harmadik kategória – amelybe maga Moorthy is beletartozik – a kettő közötti egyensúlyban hisz.
Pooranawalla, Mumbai: Beauty in Details
A javítás és a restaurálás közötti különbség az, hogy az utóbbi esetében fontos, hogy ugyanazokat az anyagokat használják, amelyek eredetileg is a helyén voltak. Ha egy fadarab elkorhadt, és nem lehet megmenteni, fontos, hogy pontosan ugyanolyan típusú fát találjunk a régi darab helyére. Egy működésképtelen részt – mondjuk egy fiókot, amely az idő múlásával megkopott – meg lehet erősíteni egy további taggal, így nem távolítja el az eredeti darabot, csak segíti azt. A darab láthatatlan részeit – a fiókok belsejét vagy a szekrények tetejét – a “keményvonalas gyűjtőknek” tetsző módon restaurálatlanul lehet hagyni, hogy a kereskedők érzékelhessék a darab korát.
A silány restaurálási vagy javítási munkák azt eredményezhetik, hogy a darab súlyosan leértékelődik – és a szerencsétlen, jobbat nem ismerő vásárlók számára ez sokként érheti őket, amikor rájönnek, hogy a darab, amelyért szép summát fizettek, nem értékesíthető tovább ugyanazon az áron. Moorthy szerint jó szabály, ha megkérdezzük a kereskedőt, hogy visszaveszi-e a darabot, ha kiderül, hogy pontatlanul értékelték. A legtöbb jó hírű kereskedő hajlandó visszavenni. “Ha igent mondanak, az azt jelenti, hogy biztos abban, amit elad.”
Pooranawalla, Mumbai: Árpont
Azoknak, akik eddig túlságosan megijedtek, hogy antik darabot vigyenek be az otthonukba, Moorthyéknak van néhány bátorító szavuk. “A régiségek nem drágák… különösen Indiában” – mondja Moorthy. “Európában luxuscikknek számítanak, de Indiában néha – meg lennél lepve – olcsóbban lehet hozzájutni néhány darabhoz, mint a modern bútorokhoz.” Jacinta hozzáteszi: “A modern bútorok nem érik meg azt a papírt, amire rá van írva, abban a pillanatban, amikor elhagyják a boltot. Egy antik bútornak befektetési értéke van. A bölcsen megvásárolt bútor megőrzi az értékét, és sok esetben nyereséget hoz.”
Moorthy egyetért. “Az a darab, amit minden nap élvezel, ugyanakkor az értéke emelkedik – ez egy fantasztikus dolog.”
.